A leírás a Pc Life honlapjáról származik (nem az én írásom):

F.E.A.R. Extraction Point

A 2005-ös év egyik legjobb FPS-ének kiegészítőjét teszteltük, vegyes érzelmekkel körítve.

A 2005-ös évet eléggé megsínylették az FPS-játékok rajongói, a hatalmas pangást csak néhány üdítő színfolt tudta feledtetni. Ilyen volt a FEAR is, melynek grafikus motorja, játékmenete, valamint pályáinak minősége is bőven szolgáltatott alapot a kritikához, de a sajtó nagy része elnéző volt a hibáival szemben, és az eladások is jó magasan szárnyaltak. Természetesen a népszerűséget ki kellett használni a Vivendinek, így a 2006-os E6-on bejelentették a fejlesztés alatt álló küldetéslemezt, melynek elkészítését egy külső csapatra, a borzalmasan gyenge Kohan stratégia / RPG keverék sorozatot is elkövető Timegate Studiosra bízták (a Monolith a játék befejezése után nem sokkal lelécelt a Vivenditől).

Bár a nemzetközi sajtóban megjelent kritikák nagy része az egekig magasztalta, a FEAR a játékra bizalmat szavazott vásárlók körében hatalmas bukás lett. A grafika az egyik legszebb volt, de a gyenge optimalizáltsággal sikerült teljesen padlóra küldeni a játszhatóságot, az AI hol működött normálisan, hol nem, a beígért totál parázós játékmenet pedig hamar inkább teljes unalomba fullasztotta, mintsem tetőfokára vitte volna a játékos hangulatát. A netkód is igazán szerencsétlen volt, így, normális multiplayer mód nélkül, a teljes játék hamar a süllyesztőben végezte a játékosok 90%-a részéről. A Monolith figyelembe vette a rajongók sirámait, és a rohamosan csappanó eladásokat látván cselekedtek is: sorra jelentek meg az egyre több hibát kijavító (mellesleg több száz megás) patch-ek, a modot fejleszteni kívánók részére kiadták az SDK-t, aki netes multiplayer szervert szeretett volna indítani, annak a könnyen konfigurálható dedikált szervert nyújtották virtuális tálcájukon. A Monolith ezután egy nagyon gáláns húzást követett el: mivel a bejelentett Extraction point-ban semmiféle multiplayer módot nem terveztek, úgy döntöttek, hogy az eredeti FEAR többjátékos módját, az időközben megjelent javítócsomagokkal különálló játékként teljesen ingyen letölthetővé teszik. A dolog annyira jól sült el, hogy a Monolith rögtön három legyet ütött egy csapásra: Rengeteg új rajongót szereztek maguknak, akik nem játszottak az eredeti termékkel, de kipróbálták, és tetszett nekik a FEAR: Combat névre keresztelt online FPS. Ezen kívül hirtelen megnövekedett a játékkal nyomulók száma, aminek azok örülhettek igazán, akiknek az eredeti FEAR a birtokukban volt, de a totális csőd multiplayer módja miatti gyér játékosszám következtében nem tudtak senki ellen mérkőzni. Egyúttal kitűnő promóció volt ez az egész a készülő Extraction Point részére is, melyet a Combat megjelenésének hatására sokan előrendeltek, gyakran kérték hozzá az eredeti terméket is, természetesen azok, akiknek addig nem volt meg.

Magáról a kiegészítőről nem igazán tudok sokat mesélni. Természetesen csillog-villog meg minden, kitűnőek az új pályák is, annak ellenére, hogy a Timegate teljesen kezdő fejlesztőnek számít az FPS-ek világában. Viszont én ennél többet vártam.

Grafikailag a megszokottat kapjuk, azonban időközben az egész meg lett toldva normális optimalizáltsággal is, így ugyanazon a gépen sokkal kedvezőbb sebesség mellett irthatjuk a katonákat. Az irányítás, valamint a játszhatóság szintén át lett mentve az alapjátékból, így ennek kapcsán nincs is mit mondanom. Javult az audio-kezelő alrendszer, valamint eltűntek a zavaró programhibák, és úgy vettem észre, hogy az AI is jobban játszik. Apró szépséghiba, hogy mindezen újításokat az 1.08-as patch is tartalmazza, nem kell ezekhez megvennünk a kiegészítőt. Maga az Extraction Point tehát nem nyújt szinte semmi újat.

Jó rendben van, kapunk tizenpár színes-szagos pályát, melyek éppen hogy meg nem szólalnak az élethűségtől, lövöldözhetünk egy halom új csúzlival, de nagyjából ennyiről szól a történet. Nincsenek igazán komoly sztoribeli ficsőrök, új mapobjectek, textúrák, ráadásul ellenségekből sem véltem felfedezni semmilyen eddig nem látottat. Hangokból sincs más, csak amik az alap FEAR-ben is voltak. Multiplayer módról pedig ne is álmodozzunk, hiszen eme hiány kiküszöbölésére hivatott az ingyenes Combat mód.

Egy dolog menti meg a csomagot a totális földbe döngöléstől: azt a keveset, amit a Timegate Studios emberkéi le tudtak tenni az asztalra, azt legalább jól megcsinálták. Először is, a pályák kidolgozottsága kategóriákkal tetszetősebb, mint a Monolith által összecsapott kockahalmok. Aki végignyomta az eredeti sztorit, annak szemet szúrhatott, hogy az egyes helyszínek, termek meglehetősen részletszegények, teljesen üresek voltak. Össze volt dobva egy nagyobb szobában egymásra 4-5 brush, meg két doboz, ami mögé el lehetett bújni, oszt annyi. Iszonyatos, mekkora üresség tátongott a térképeken, de némiképp meg lehetett érteni, mert az akkori 1.0-ás játék engine-jének az optimalizáltsága bizony alulról súrolta az elfogadható szintet. Szerencsére itt már semmi ilyesmire nem volt szükség. Ugyan a tervezők többnyire megmaradtak az alap FEAR szűk folyosóinál, szobáinál, most azonban néha kimerészkedhetünk a szabadba is, illetve a belső terek is jóval tágasabbak, részletgazdagabbak az eredetieknél.

Rögtön az első pályán megtapasztalhatjuk, mennyi fejlődésen estek túl a helyszínek: A romos épületből való kikászálódásunk után az utcán találjuk magunkat, ahol több száz méterre el lehet látni, ráadásul egy repülőgép majdnem ránk is zuhan. :-) A hármas küldetésen pedig, a metró-aluljárókban tapasztalhatjuk, mennyi mindennel tömték tele a helyszíneket. Nincs olyan négyzetméter, ahol ne terülne el pár kólaautomata, cserepes virág, ládák, újsághalmok, kacatok, létrák, vagy bármi, ami tereptárgyként felfogható. Sokat dob az összhatáson az a pár darabnyi plusz objektum, mert nagyban csökkentik az üresség érzetét, otthonosabbá teszi a környezetet és nem utolsósorban, esetlegesen menedéket nyújthatnak az ellenfél lövedékei elől, amire szükség is van, lévén a sorozatos patch-ek hatására sokkal okosabbak lettek, kihasználnak minden lehetséges fedezéket, és a legmeglepőbb akciókat képesek végrehajtani.

Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor a templomba belépve vagy féltucatnyi katonával találtam szembe magamat. Megsebesítettem az egyiket, mire az behuppant a fapadok közé. Nem mert többet feltápászkodni, és nagymenőzni, ehelyett fogta, kidugta 90 fokban a fegyverét a feje fölött, támasztéknak a pad legfelső falécét használta, és nekiállt tüzelni rám! Képesek feldolgozni lépteink zaját, és annak függvényében, honnan hallja éppen a hangunkat, be tudnak mérni bennünket a fedezékükből is! Példának okáért, egy ideig guggolva araszolgattam el a lővonalból, ahova az ellenség folyamatosan tüzelt az ülések fedezékéből. Odébb mentem nagyjából 5 métert, majd véletlenül felengedtem a séta gombot, nekiálltam szaladni. A gonosz baka erre szinte rögtön képes volt bemérni, hol tartózkodom éppen, anélkül, hogy kidugta volna a fejét a fedezékből, végigkaszálta a terepet a vélt tartózkodási helyemen, fejmagasságban. Ennek az eredménye az lett, hogy vészesen nekiállt csappanni lefele a HP-m (szerencsére easy fokozaton játszottam, különben simán fűbe haraptam volna), mivel a vaktában lövöldözés káros hatásai nem csak a falat, hanem engem is értek. Egy másik alkalommal pedig, a metró aluljáróban történt egy olyan eset, aminél már nem is hittem a saját szememnek: Éppen két katonát kergettem, akik állandóan menekültek, mert kifogytak a lőszerből, és addig nem volt bátorságuk újratölteni, amíg én szaporán záporoztattam feléjük az ólomgolyókat. Nagy nehezen találtak fedezéket egy nagyobb ládahalom mögött. Közben folyamatosan lestek engem. Egyszer csak előmerészkedtek, éppen akkor értem oda, és gyorsan dobtam feléjük egy gránátot. Erre az egyikük szépen nekiáll orbibálni a társának, hogy na tűnj onnan, mert mindjárt cafatokra robbanunk mindketten, de a másik még el volt foglalva az újratöltéssel. Erre a baka se szó, se beszéd, elrángatta magával a másik katonát, villámgyorsan elrohantak a fal mögé, és a robbanásig eltelt 2 másodperc után minden karcolás nélkül úszták meg a kalandot. Na ez szép volt. És ehhez hasonlót az eredeti játékban soha nem tapasztaltam, annál inkább buta, öngyilkos hajlamú (netán mazochista) katonákat, akik imádnak mások célkeresztjében mászkálni, és szitává lövetni magukat.

Az új fegyverekről is tudnék mesélni, bár nem biztos, hogy van értelme. Elvileg jól működik és használható mindegyik, de igazán nagy hasznát egyiknek se vettem, maradtam inkább a jól bevált régi stukkereknél. Az eredeti játékot egyébként egy súlyos bug miatt még egyszer sem vittem teljesen végig, nagyjából kétharmadig nyomtam csak le, ezért lehet, hogy az említett stukik közül valamelyik ismerős lesz régebbről. A lézerfegyver a legelső, ami az utamba akadt a számomra az újdonság erejével ható fegyverek közül, ez egy egyenes, halálos piros sugarat lődöz. Közepes hatású romboló eszköz, de mindemellett teljesen használhatatlan, ugyanis a tárban elférő 60 energiacella nagyjából 2 másodperc alatt kifogy belőle, és nincs lőszerutánpótlás. Az új rakétavető három robbanótöltetet lő egyszerre. Akkor lett elegem belőle, amikor 15 rakétával nem tudtam semlegesíteni egy páncélos katonát. Valami bug lehet a dologban. Találtam még egy railgun-szerű fegyvert, mely egy erős lézer, valamint egy minigunt. A minigun is ritka gyenge, szintén nincs hozzá lőszerutánpótlás, és sima katonák ellen nem hatásos, mert nagy a szórása, és ők mindig azon igyekeznek, hogy a lehető legnagyobb távolságokból vadásszanak ránk (kivéve a shotgunos pacákok). Nagyjából ennyi volna az összes újítás. Vannak tehát új küldetéseink, valamint gyilkoló szerszámaink.

A teljes játékidő nagyon alacsony (6-8 óra körül van közepes nehézségnél), multiplayer vagy temérdek újdonság nélkül ez elég kevés. Úgy vettem észre, hogy a játék könnyebbre sikeredett, mint az eredeti FEAR, ez előtt értetlenül állok. Soha nem jelentett gondot az elvesztett életerőm pótlása, bőséggel voltak elszórva segélycsomagok, pedig az alapjátékban rengetegszer haraptam fűbe vagy voltam nagy óvatosságra kényszerítve, mert éppen nem rendelkeztem gyógyszeres ládával. A paranormális jelenségek pedig egyáltalán nem félelmetesek már, inkább gagyinak mondanám ezeket a mű-ijesztgetéseket.

Szumma szummárum, tehát ez így ebben a formában nagyon anorexiás képet fest, ez nem normális állapot, ezt kezelni kell. Bár iszonyat mód tetszettek az új mapok, és véleményem szerint sokkal jobban sikeredtek a küldetések az alap FEAR néha übergagyin scriptelt térképeinél, némi újat sem ártott volna beleszőni ebbe a bithalmazba, mert ennek így kicsit akkor is átverés szaga van, ha jóindulatúan náthásnak tettetem magamat. A hihetetlenül izgalmas játékmenet – és igazából ez a leglényegesebb pontja egy játéknak – miatt örömmel előlegezem meg a magasabb pontszámot az Extraction piont-nak, de ha a Vivendi még egy ilyen vérszegény küldetéscsomaggal szúrja ki a szememet, hát perelhetnek utána súlyos testi sértés miatt.

Wastrel - 2006. december 08. 11:22